Ha segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal
Egy ivóvíztisztító üzem mérnöke egyszer azt látta, hogy a mágneses áramlásmérő és a szorítós ultrahangos mérő áramlási mutatója több mint 10 százalékban nem ért egyet. Az azonnali feltételezés az volt, hogy az egyik műszer hibás. Közelebbről megvizsgálva a kiváltó ok nem az érzékelő probléma volt. A két mérőműszer eltérő referenciakörülményeket használt. Az egyik a csövön áthaladó víz tényleges mennyiségét jelentette üzemi hőmérsékleten; a másik 20 °C-on normalizált értéket mutatott. A leolvasások közötti különbség nem hardverhiba volt, hanem az egységek és a referencia-feltétel közötti eltérés. A térfogati áramlási sebesség egyenlet formája kompakt, de olyan következményekkel jár, amelyek messze túlmutatnak a képleten. Legyen szó egy szivattyú méretezéséről, a szénmérleg ellenőrzéséről vagy a tárolóedényes transzfer mérő kiválasztásáról, a térfogatáram meghatározása és a mérés módja meghatározza minden későbbi döntés pontosságát.
A térfogatáram az a folyadék térfogata, amely egységnyi idő alatt egy adott keresztmetszeti területen áthalad. Matematikai formában Q = V / t, ahol Q a térfogatáram, V a térfogat és t az időintervallum. Ez a meghatározás egyértelmű, de nem ez a forma a legtöbb mérnök a munkája során. A gyakorlati egyenlet Q = A × v.
Ebben az egyenletben A a cső, csatorna vagy csatorna keresztmetszete, v pedig a folyadék átlagos sebessége ezen a területen. A terület és a sebesség szorzata adja meg az egységnyi idő alatt áthaladó térfogatot. Az egyenlet minden folyadékra érvényes, legyen az folyadék vagy gáz, és ez képezi az áramlási műszerek nagy részének alapját.
A térfogatáram gyakran az első mérhető változó, amikor a mérnökök meg akarják érteni, hogy mennyi anyag mozog egy vezetéken. A vegyszeradagolás szabályozására, a vízfogyasztás figyelésére, a gázáramlás egyensúlyára, valamint a szivattyúk és kompresszorok teljesítményének meghatározására szolgál. Maga az egyenlet egyszerű, de félrevezető eredményeket adhat, ha a terület vagy a sebesség nincs megfelelően meghatározva.
A térfogatáram SI mértékegysége köbméter per másodperc (m 3 /s). Az ipari gyakorlatban köbméter óránként (m 3 /h) gyakoribb. Az Egyesült Államokban a gallon per minute (GPM) és a köbláb per perc (CFM) az alapfelszereltség. A gázok esetében a mérnökök gyakran normál köbmétert használnak óránként (Nm 3 /h) vagy standard liter/perc (SLPM). Minden egység egy bizonyos referenciafeltételt jelent.
A mértékegységek közötti átváltáskor ügyeljen az idő és a térfogat méretére. Például 1 m 3 /s = 1000 L/s = 60000 L/perc = 3600 m 3 /h. Az átalakítás tizedes hibája 60-szorosan változtathatja meg az eredményt. Mindig érdemes kiírni az átváltást, és ellenőrizni, hogy az idő- és térfogategységek helyesen törlődnek-e.
Az egyenletes, összenyomhatatlan áramlás érdekében a tömegmegmaradás törvénye leegyszerűsödik a térfogat megőrzésére. Változó átmérőjű csőben a térfogatáram minden keresztmetszetben azonos. Ez a folytonossági egyenlet: A 1 × v 1 = A 2 × v 2 .
Ennek gyakorlati következménye van. Ha egy csövet 100 mm-es belső átmérőről 50 mm-es belső átmérőre csökkentik, a sebesség négyszeresére nő, hogy ugyanaz a térfogatáram maradjon. A kisebb részre szerelt áramlásmérő sokkal nagyobb sebességet fog látni, ami nagyobb nyomásesést és több zajt okozhat. A folytonossági egyenlet megértése segít a mérnököknek kiválasztani a megfelelő csőméretet és az áramlásmérő helyét.
A Q = A × v egyenlet a sebességprofil keresztmetszeti területre való integrálásával adódik. Egyenletes sebességhez pontosan Q = A × v. A valódi csövek sebességprofilja nem lapos; középen magasabbak, a fal közelében alacsonyabbak. Az átlagos sebesség Q/A-ként van definiálva. Tehát az egyenlet definíciós azonosság, ha az átlagsebességet használjuk.
Az alapfeltevés az állandó áramlás, az összenyomhatatlan folyadék és a teljesen feltöltött keresztmetszet. A gázok esetében a sűrűség a cső mentén változik, de a térfogatáram egy adott pontban továbbra is Q = A × v-ként van meghatározva azon a ponton. Éppen ezért olyan gázáramlásmérőt kell felszerelni, ahol a nyomás és a hőmérséklet ismert vagy mérhető.
Teljesen kifejlődött turbulens áramlásban a sebességprofil tompa; a középvonali sebesség körülbelül 1,2-1,3-szorosa az átlagos sebességnek. A lamináris áramlásban a profil parabolikus, és a középvonali sebesség az átlagos sebesség kétszerese. A legtöbb áramlásmérő úgy van kalibrálva, hogy leolvassa az átlagos sebességet, de kellően kidolgozott profilt igényel. Ha a mérőt túl közel szerelik fel egy könyökhöz vagy szelephez, a profil eltorzulhat, és a leolvasott érték leállhat.
Vegyünk egy konkrét példát. Vegyünk egy 80 mm belső átmérőjű DN80 csövet. A terület A = π × d 2 /4 = 3,1416 × (0,08 m) 2 /4 = 0,00503 m 2 . Az áramlási sebesség 3,5 m/s. Ekkor Q = 0,00503 × 3,5 = 0,0176 m 3 /s. Átalakítás m-re 3 /óra: 0,0176 × 3600 = 63,4 m 3 /h. Ha a folyadék 20 °C-os és 998 kg/m sűrűségű víz 3 , a tömegáram 63,4 m 3 /h × 998 kg/m 3 = 63273 kg/h = 63,3 tonna/h.
Ez a fajta számítás általános a szivattyú méretezésénél. A szivattyút úgy kell kiválasztani, hogy a szükséges térfogatáramot szállítsa a rendszermagassághoz képest. Az áramlási sebesség meghatározza a Reynolds-számot is, amely befolyásolja a nyomásesést és az áramlási rendszert.
| -tól | To | Szorzás ezzel |
|---|---|---|
| m 3 /s | m 3 /h | 3600 |
| m 3 /h | L/perc | 16.667 |
| m 3 /h | GPM | 4.403 |
| CFM | m 3 /h | 1.699 |
Ne feledje, hogy ezek a konverziók a tényleges mennyiségre vonatkoznak, azonos feltételek mellett. Nem veszik figyelembe a sűrűség változásait.
Az áramlási sebesség a folyadék egységnyi idő alatti tömege, és gyakran ṁ-ként írják le. A térfogati áramlási sebességre vonatkozik ṁ = ρ × Q, ahol ρ a folyadék sűrűsége áramlási feltételek mellett. A feldolgozóiparban a tömegáramlás fontos az energiamérlegek, a reakciók és a letéti átvitel szempontjából. A térfogat fontos a csőméretezés és a szivattyú kiválasztásánál.
A folyadékokat gyakran összenyomhatatlannak tekintik, de a sűrűség változása a hőmérséklet függvényében nem elhanyagolható. A 4 °C-os víz sűrűsége közel 1000 kg/m 3 ; 80 °C-on sűrűsége körülbelül 971,8 kg/m-re csökken 3 . Ez körülbelül 3%-os változást jelent. Ha egy folyamat rögzített tömegáramot vár, és az áramlásmérő leolvassa a térfogatot, a tömegáram számítása kikapcsol, ha a hőmérsékletet nem veszik figyelembe.
A gázok erősen összenyomhatóak. Az abszolút nyomás 10%-os változása 10%-kal változtathatja meg a sűrűséget, ha a hőmérséklet állandó. A gázáramlás normalizálására szabványos feltételeket alkalmaznak. A tényleges térfogatáramról standard térfogatáramra való átváltáshoz szükség van a sűrűségarányra. A képlet a következő: Q_std = Q_actual × (ρ_actual / ρ_std).
A különböző iparágak eltérő referenciafeltételeket használnak, például 0 °C és 101,325 kPa, vagy 20 °C és 101,325 kPa. Az óránként szabvány köbmétert mutató áramlásmérő már sűrűségkorrekciót végez. A kompenzáció nélküli nyers térfogatáram-mérő nem tükrözi a csövön áthaladó gáz tömegét. Ez gyakori zavart okoz, amikor a mérő egy számot mutat, és a folyamatszámítások egy másikat várnak.
Azoknál a folyamatoknál, ahol a sűrűség nem állandó, a Coriolis tömegáramlásmérő kifejezetten előnyt jelent, mivel egyetlen műszerben méri a tömegáramot és a sűrűséget.
AC sorozatú Coriolis tömegáramlásmérő közvetlen tömegáram és sűrűségméréshez Az AC sorozat közvetlenül a Coriolis-effektus alapján méri a tömegáramot, a sűrűséget és a hőmérsékletet, így ideális olyan folyamatokhoz, ahol a sűrűség változó. Valós időben állítja elő a térfogatáramot, alkalmas felügyeleti átvitelre és kritikus vezérlési alkalmazásokra. Termék megtekintése → A Q = A × v egyenletet a különböző áramlásmérő technológiák eltérő módon használják. Egyesek a Q-ra következtetnek egy sebességmérésből, mások egy ismert térfogatot rögzítenek. Az alábbiakban gyakorlati áttekintést adunk a főbb technológiákról és azok viszonyáról a térfogatáramhoz.
Ezek a mérőórák nyomásesést generálnak egy elsődleges elemen, például egy nyíláslemezen. A térfogatáram arányos a nyomáskülönbség négyzetgyökével. Az alapképlet Q = K × sqrt(ΔP / ρ). A K értéke a geometriától, a Reynolds-számtól és a nyílás átmérőjének a csőátmérőhöz viszonyított arányától függ. Mivel a sűrűség megjelenik az egyenletben, a folyadéksűrűség változása befolyásolja a leolvasást. Gázalkalmazásoknál hőmérséklet- és nyomáskompenzációt kell alkalmazni. Az olyan szabványok, mint az ISO 5167, meghatározzák a szükséges geometriát és beépítési feltételeket.
Az örvényáramlásmérő a csőbe illesztett blöfftestet használ váltakozó örvények generálására. Az örvényleválás gyakorisága arányos a folyadék átlagos sebességével. A Strouhal-számot a frekvencia és a sebesség összefüggésére használják. Előnye, hogy a frekvencia lényegében független a sűrűségtől, így az örvénymérők mind folyadékok, mind gázok esetén hasznosak. A fő korlát a minimális Reynolds-szám, jellemzően 10 000 feletti a megbízható működéshez, és egy kellően fejlett sebességprofil. Ezenkívül bizonyos mennyiségű egyenes csőre van szükség a folyásiránnyal szemben és lefelé.
A technológiai gőz- és gázáramokhoz az örvénylő áramlásmérők általánosak, mivel nincsenek mozgó alkatrészeik, és megbízható térfogatáram-jelet biztosítanak.
MA80T-TP Vortex áramlásmérő hőmérséklet- és nyomáskompenzációval Ez az örvényáramlásmérő integrálja a hőmérséklet- és nyomásmérést, hogy kompenzált tömeg- és szabvány térfogatáramot biztosítson, ami elengedhetetlen a gőz- és sűrítettgáz-hálózatokhoz, ahol a sűrűségváltozások befolyásolják a pontos energiamérést és a költségelosztást. Termék megtekintése → Az elektromágneses áramlásmérők Faraday törvényén dolgoznak. Amikor egy vezetőképes folyadék átáramlik a mágneses mezőn, az átlagos sebességgel arányos feszültség indukálódik. A mérőműszer megköveteli, hogy a folyadéknak minimális vezetőképessége legyen, általában 5 mikroSiemens/centiméter felett. Széles körben használják vízben, szennyvízben és vegyi iszapokban, mivel nincsenek mozgó alkatrészeik, és nem akadályozzák az áramlást. A sebességet közvetlenül mérik, és a térfogati áramlási sebességet a cső területéről számítják ki.
Mivel az elektromágneses mérők közvetlenül mérik a sebességet, valódi térfogatáramot állítanak elő a csőben a meglévő hőmérsékleti és nyomásviszonyok mellett. Ha a folyadék nem vezető, más technológiát kell fontolóra venni.
LDG Economy elektromágneses áramlásmérő vezetőképes folyadékokhoz Az LDG egy költséghatékony magmérő 5 μS/cm feletti vezetőképes folyadékokhoz, mozgó alkatrészek nélkül és elhanyagolható nyomásveszteséggel. Alkalmas vízhez, szennyvízhez és vegyi iszapokhoz, stabil térfogatáramot biztosítva az általános ipari monitorozáshoz. Termék megtekintése → A pozitív elmozdulásmérők különálló térfogatú folyadékot rögzítenek a forgó zsebekben. Az áramlási sebesség arányos a fordulatok számával. Folyadékokhoz nagyon pontosak, de vannak mozgó részeik, és érzékenyek lehetnek a kopásra és a letapadásra, ha a folyadék részecskéket tartalmaz.
Az ultrahangos műszerek hanghullámokat használnak a sebesség mérésére. A tranzitidő-mérők mérik a hang haladási idejének különbségét az áramlás irányában és az áramlással szemben. A Doppler-mérők a részecskék visszaverődésén alapulnak. Nem tolakodóak és rögzíthetők, de tiszta folyadékot vagy meghatározott részecskekörülményeket igényelnek.
A Coriolis mérők közvetlenül mérik a tömegáramot úgy, hogy megfigyelik a fáziseltolódást egy rezgő csőben. Mérik a sűrűséget is, így jó becslést tudnak adni a térfogatáramra. Nagy pontosságú őrzési átvitelhez és más technológiákkal nehezen mérhető folyadékokhoz használják.
Áramlásmérő vásárlásakor a térfogatáram-egyenlet alapos ismerete hozzájárul a helyes kiválasztáshoz. A következő tényezők kritikusak.
Kezdje a folyadékkal. Vezetőképes? Tiszta? Vannak szilárd anyagok? Mi a viszkozitás? Mi a sűrűség változékonysága? Nem vezető folyadékok és gázok esetén a mágneses áramlásmérő nem választható. A szennyezett folyadékok esetében előfordulhat, hogy a pozitív elmozdulásmérő nem megfelelő. Magas hőmérsékletű gőz esetén örvényáramlásmérő működik.
Gázok és gőz esetén a térfogatáram a tényleges körülmények között nagymértékben függ a hőmérséklettől és a nyomástól. Kompenzáció nélkül a mérő pontos tényleges térfogat-leolvasást tud készíteni, de a tömegáram számítása hibás lesz. Egyes mérőeszközök beépített hőmérséklet- és nyomásérzékelőkkel rendelkeznek a szabványos áramlás kiszámításához. A mérő kiválasztásakor kérdezze meg, hogy a gyártó kínál-e integrált sűrűségkompenzációs csomagot.
Pénzügyi hatás: A ±0,5%-os hibával rendelkező áramlásmérő megfelelő lehet a folyamatszabályozáshoz, de a felügyeleti jog átruházása igényelhet ±0,1%-ot vagy jobbat. Az ismételhetőség gyakran fontosabb, mint az abszolút pontosság a folyamatvezérléshez. A lemondási arány is számít. Például egy örvénymérő 30:1, míg a Coriolis mérő 100:1 lehet. A működési tartománynak meg kell egyeznie a várható áramlási szélsőségekkel.
Minden áramlási elem nyomásesést hoz létre. A nyomáskülönbség-berendezés nagy állandó nyomásveszteséggel rendelkezhet. Az elektromágneses mérőben szinte nincs nyomásveszteség. A nagyobb nyomásesés magasabb szivattyúzási költségeket jelent. A karbantartási követelmények is eltérőek: a térfogat-kiszorításos és a turbinás mérőműszerek mozgó alkatrészei rendszeres karbantartást igényelnek; ha nincs mozgó alkatrész örvényben, elektromágneses vagy ultrahangos, az alacsonyabb karbantartást jelent.
Sok áramlásmérőhöz egyenes csőszakaszra van szükség. Az örvény áramlásmérők esetében a tipikus követelmények a 10D felfelé és az 5D-s áramlásmérők. Az elektromágneses mérőórák esetében a követelmények valamivel kisebbek lehetnek, de mégis fontosak. Ha a mérőt nem elegendő egyenes futás mellett szerelik fel, a sebességprofil torzulhat, és a leolvasás megbízhatatlanná válhat.
A legjobb áramlásmérők nyomon követhető szabványok szerint vannak kalibrálva. A házon belüli kalibrációs lehetőséggel rendelkező gyártó megbízhatóbb kalibrációs eljárást kínálhat. Az életciklus teljes költsége magában foglalja a kezdeti vásárlást, telepítést, karbantartást, leállást és a mérési hibák költségeit. A túl olcsó mérő választása jelentős hosszú távú veszteségekhez vezethet.
| Technológia | Tipikus pontosság | Turndown | Nyomásveszteség | Mozgó alkatrészek |
|---|---|---|---|---|
| Peremlemez | ±1-2% | 4:1 | Közepesen magas | Egyik sem |
| Vortex | ±0,5-1% | 30:1 | Alacsony-közepes | Egyik sem |
| Elektromágneses | ±0,2-0,5% | 100:1 | Alacsony | Egyik sem |
| Coriolis | ±0,1-0,2% | 100:1 | Közepes | Egyik sem |
Még a Q = A × v helyes értelmezése esetén is gyakoriak a hibák a terepi alkalmazás során. A következő hibák energiapazarláshoz, nem megfelelő termékhez vagy vitákhoz vezethetnek a felügyelet átadásakor.
1. hiba: A sűrűség figyelmen kívül hagyása a gázmérésnél. A tényleges térfogatot jelző áramlásmérő a vártnál alacsonyabb értékeket produkál normál körülmények között, ha a gáznyomás magas. Ha a tömegmérleg a standard térfogatra támaszkodik, ez a hiba szisztematikus.
2. hiba: A tényleges térfogatáram keverése standard térfogatárammal. Egy érték Nm-ben 3 /h nem azonos m-vel 3 /h. A különbség nagy nyomáson 10-szeres is lehet. Mindig erősítse meg a referenciafeltételeket az adatlapon.
3. hiba: Nem megfelelő egyenes futású mérő felszerelése. A könyökök és a szelepek torzítják a sebességprofilt. Ez az áramlásmérő túl- vagy alulolvasását okozhatja, mivel az érzékelőnél a helyi sebesség nem a valódi átlag.
4. hiba: Olyan leállítás kiválasztása, amely nem felel meg a folyamatnak. A szűk lefutású mérő alacsony áramlásnál pontatlanná válhat, az alacsony áramlásra tervezett mérő pedig telítődhet nagy átfolyásnál. Az áramlási tartományt ellenőrizni kell a folyamat minimumával és maximumával.
5. hiba: Rossz átlagsebesség-feltevés használata. Egyes áramlásmérők egy adott csőmenetrendhez vannak kalibrálva. A cső más falvastagságra cseréje megváltoztatja a belső átmérőt és ezzel a területszámítást. Az átmérő kis változása 2%-os eltolást eredményezhet az áramlási sebességben.
6. hiba: Nem veszik figyelembe a hőmérséklet- és nyomásváltozásokat a sűrűségben. Egy olyan gázvezetékben, ahol napi hőmérséklet-ingadozások tapasztalhatók, a tényleges térfogatáram 5%-kal vagy még nagyobb mértékben változhat, még akkor is, ha a tömegáram állandó. Ha a folyamatvezérlés a hangerőjelet sűrűségkorrekció nélkül használja, a vezérlőhurok hamis ingadozásokat fog látni.
A térfogatáram-egyenlet minden típusú feldolgozó üzemben megjelenik, de a szükséges mérési módszer függ a folyadéktól és a feladattól.
Víz- és szennyvízkezelés. A települési vízművek általában elektromágneses áramlásmérőket használnak, mivel a víz vezetőképes, és a mérőnek nincsenek mozgó alkatrészei. Az áramlást a klóradagolás szabályozására és az üzembeáramlás mérésére használják. A szivattyúzási költségek minimalizálása érdekében előnyben részesítjük az alacsony nyomásveszteséggel rendelkező térfogatáram-mérőt.
Olaj és gáz. A gázszállító és termelő létesítményeknek pontos áramlásmérésre van szükségük a letéti átadáshoz. Jellemző a Coriolis tömegárammérő vagy a hőmérséklet-nyomás kompenzációval ellátott örvényáramlásmérő. A standard számítás magában foglalja a sűrűségkorrekciót, amely a tényleges térfogatot standard térfogatra konvertálja. Az itt elkövetett hibák jelentős anyagi veszteséghez vezethetnek.
Vegyi és petrolkémiai. A vegyszeradagolás gyakran agresszív folyadékokat vagy iszapokat tartalmaz. Az elektromágneses és Coriolis mérőket vezetőképes és nagy pontosságú alkalmazásokhoz használják. A kulcs az, hogy a nedvesített anyagokat a folyadék kémiájához igazítsák.
Áramtermelés. A gőzáramlást általában örvényáramlásmérőkkel mérik, mivel az örvényfrekvencia független a sűrűségtől, és a mérő képes kezelni a magas hőmérsékletet. A kazán tápvízáramát gyakran nyomáskülönbség-készülékekkel vagy Coriolis-mérőkkel mérik.
Félvezető és poliszilícium. Az ultratiszta kémiai folyadékokat kis mennyiségben adagolják. A tömegáram szabályozását részesítik előnyben, mivel a folyamat receptje tömegen alapul, de a térfogatáram-egyenletet továbbra is használják a vonalak méretére és a sebességek ellenőrzésére.
A Q = A × v térfogatáram-egyenlet egy eszköz, nem önmagában megoldás. Megmondja, hogy mekkora térfogat mozog egy csövön, ha ismeri a területet és a sebességet, de nem mondja meg, hogy a térfogat az a szám, amelyre szüksége van a folyamathoz. A hőmérséklet, a nyomás, a sűrűség, a sebességprofil és a műszer kalibrálása mind befolyásolja a végeredményt.
A rossz áramlásmérő kiválasztása sokkal többe kerülhet, mint a műszer. A helyes megközelítés az, ha az egyenlet alapos megértését egy mérnöki alapú méretezési folyamattal kombináljuk. A VNER több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkezik az áramlásmérés terén ipari folyamatalkalmazások és befektet házon belüli kalibrálás és tanúsított minőségi folyamatok . Fedezze fel, hogyan alkalmazzák ezeket az elveket bizonyos iparágakban, és hogyan csökkentheti a gyártó mérnöki gyakorlata a mérési kockázatot.